Átalakuló erdeink: állományromlás és új erdészeti kihívások a Bakonyban

A Bakony erdeit az elmúlt években nem csupán egy-egy rendkívül száraz nyár viselte meg, hanem az egymást követő aszályos időszakok összeadódó hatása. A tartós talajvízszint-csökkenés és a nyári hőstressz olyan mélyreható ökológiai változásokat indított el a hegységben, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a megszokott erdőgazdálkodási gyakorlatot.
Átalakuló erdeink: állományromlás és új erdészeti kihívások a Bakonyban
 A vízhiány és a fafajok visszaszorulása

A folyamatos csapadékhiány miatt a fák természetes védekezőrendszere jelentősen legyengül. A nedvesség hiányában csökken a keringés és a gyantatermelés, így a növények szinte védtelenné válnak a másodlagos károsítókkal – például a szúfélékkel, díszbogarakkal és különböző gyökérrohasztó gombákkal – szemben.

A Bakonyban a korábban elterjedt fenyőfélék pusztulása mellett ma már a hűvösebb, párásabb mikroklímát kedvelő lombos fafajok is komoly veszélyben vannak:

  • Bükk: A páraigényes állományok a sekélyebb termőrétegű, déli fekvésű oldalakon látványos koronaszáradást mutatnak.
  • Magas kőris és hegyi juhar: Egyre több helyen tapasztalható a fák elhalása és az állományok fokozatos leromlása.

Az erdőgazdálkodás új útja: Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz

A meglévő, klímaérzékeny állományok mindenáron való fenntartása helyett az erdészeti szakembereknek a jövőben a természetes folyamatok támogatására és az erdők ellenálló képességének növelésére kell összpontosítaniuk.

  1. A fafajösszetétel átalakítása: A gyorsan száradó fajok helyét fokozatosan a szárazságot és a hőséget jobban tűrő, mediterrán és szubmediterrán jellegű fajoknak (például a magyar tölgy, az olasz tölgy, a szürke tölgy, virágos kőris, ezüst hárs……) kell átvenniük.
  2. Folyamatos erdőborítás és mozaikos szerkezet: az őshonos fafajoknál eddig is széles körűen alkalmazott természetes felújítások mellett, ahol erre a termőhely és az állomány lehetőséget ad, változatos korú és fafajú, természetesebb erdőszerkezet kialakítása a cél, amely jobban megőrzi az erdei mikroklímát és a talaj nedvességtartalmát.
  3. Aktív vízmegtartás: A hegységi patakok és árokrendszerek mentén kis méretű műtárgyak, szivárgók építésével és a holtfa mederben hagyásával kell lassítani a lefolyást, hogy a lehulló kevés csapadék minél tovább a területen maradjon.

A Bakony erdeinek jövője így nemcsak az elkövetkező évek csapadékviszonyaitól, hanem az erdőgazdálkodás alkalmazkodási sebességétől és a természetes regenerációs folyamatok támogatásától is függ.

Foto:pexels.com

« visszalépéshez kattintson! Közzétéve: 2026. október 13.
Talajvédelmi rendeltetésű, Natura 2000-es erdő
Talajvédelmi rendeltetésű, Natura 2000-es erdő

Kíméletes közelítés
Kíméletes közelítés
Széchenyi 2020